A sztrájk nyomásgyakorlás a munkáltatóra, mellyel meghatározott követelések teljesítését lehet elérni; jogszerű munkabeszüntetés, amivel a dolgozók saját gazdasági és szociális érdekeiket védhetik meg. A szolidaritási sztrájk nem saját érdekek, hanem többnyire egy másik munkáltató dolgozóinak követelését vagy sztrájkját támogató demonstratív, rövid munkabeszüntetés.
A sztrájkkal önmagában, közvetlenül nem lehet közhatalmi változásokat elérni (pl. nem kényszeríthető ki, hogy lemondjon egy kormány), de fel lehet lépni egy-egy jogszabály módosítása, hatályon kívül helyezése érdekében is. Erre jó példa a vizitdíj ellen szervezett sztrájkok sorozata, de nyugdíjszabályok, vagy akár ágazati, illetve általában érvényesülő munkajogi szabályok ellen is lehet sztrájkolni, ha azok a dolgozók szerint sértik a gazdasági-szociális érdekeiket.
A sztrájk joga a sztrájktörvény szerint a dolgozókat illeti meg, tehát nem egyéni, hanem kollektív jog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak szakszervezetek szervezhetnek sztrájkot; erre dolgozók egy csoportjának is lehetősége van, kivéve a szolidaritási sztrájkot, amit csak szakszervezet szervezhet.
A dolgozó itt tágan értendő: nemcsak a munkajogviszonyban állók, hanem mindenki jogosult sztrájkolni, aki munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban végez más részére munkát a munkaadója irányítási, utasítási, ellenőrzési jogkörének alárendelve (megbízási szerződés alapján, internetes platformon keresztül, stb.).
Jogi értelemben nem sztrájk, ha egy egyéni vállalkozó vagy hasonló, jogilag független személyek beszüntetik a munkavégzést, Ilyenkor ugyanis hiányzik a függőség, így nincs kivel szemben megfogalmazniuk a követeléseiket. Ugyanígy nem sztrájk, ha a diák nem megy be iskolába, a felsőoktatási hallgató az egyetemre, ha az önkormányzati vagy országgyűlési képviselő nem vesz részt a testület munkájában. Ezek lehetnek politikai akciók, de a sztrájktörvény hatálya ezekre nem terjed ki.
Közszolgálati jogviszonyban is lehet általában sztrájkolni, de vannak kivételek.
Igen, néhány kivétel van: nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél (bíróság, ügyészség), a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél (rendőrség, katasztrófavédelem, NAV hivatásos állományú tagjai) és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatási szerveknél a kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga, tehát előre lefektetett szabályok mentén lehet csak sztrájkolni.
Igen: nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná. Tehát ilyenkor nemcsak azoknak tilos sztrájkolniuk, akiknek munkaköre miatt ez nem megengedett, hanem mindenkinek, akinek a sztrájkba lépése ilyen következményekkel járna. Ez elsősorban az egészségügyi dolgozókat érintheti, de nem mindegyiküket és nem minden esetben, ehhez ismerni kell a konkrét körülményeket: nyilvánvalóan nem léphetnek sztrájkba egy zsúfolt intenzív osztály orvosai (feltehetően nem is akarnának), de pl. egy városi rendelőintézetben dolgozó szakorvosok esetében ez már elképzelhető.
Minden sztrájknak vannak előfeltételei: mindenekelőtt sztrájkot csak a dolgozók gazdasági vagy szociális érdekeinek védelme érdekében lehet tartani.
Továbbá a szolidaritási sztrájk kivételével minden sztrájkot egyeztetésnek kell megelőznie: nem lehet egyik pillanatról a másikra sztrájkba lépni. A szolidaritási sztrájk esetében azért nem szükséges egyeztetni, mert az nem az abban résztvevők saját követeléséről szól, így a munkáltatóval nem is lenne miről tárgyalni - de a szolidaritási sztrájk megtartásának tényét a munkáltató felé ekkor is jelezni kell.
Ha az egyeztető tárgyalás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy a tárgyalás a sztrájk kezdeményezőjének fel nem róható okból nem jött létre (tehát a dolgozók leültek volna tárgyalni, de a munkáltató ezt nem tette meg), akkor sztrájkba lehet lépni. Az egyeztetési eljárás minden üléséről érdemes jegyzőkönyvet vezetni.
Előállhat olyan helyzet, amikor nem világos, hogy mely munkáltatóval kell egyeztetni: ekkor a kormány – a sztrájk szervezőinek megkeresésére - öt napon belül kijelöli az egyeztető eljárásban résztvevő képviselőjét. Ilyen eljárásra a elsősorban a közszolgáltatások (egészségügy, oktatásügy, energiaszolgáltatás) területén kerül sor. Ha több munkáltatót érint a sztrájkkövetelés, akkor nekik a dolgozók kérelmére ki kell jelölniük a képviselőjüket.
Azonban ahhoz, hogy a sztrájkot legalább részlegesen meg lehessen kezdeni, már az egyeztető tárgyalások során (illetve a munkáltató képviselőjének kijelölésére várva) lehetőség van ún. figyelmeztető sztrájkot tartani, legfeljebb két órás időtartamban.
Vannak olyan esetek, amikor meg sem lehetett volna kezdeni a sztrájkot, ezek az alábbiak:
És vannak olyan esetek, amikor a jogszerűen megkezdett sztrájk alakul át jogellenessé.
A sztrájk jogszerű munkabeszüntetés, aminek a lényege éppen az, hogy a dolgozók azzal gyakorolnak nyomást a munkáltatóra, hogy nem végzik el a munkájukat. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a sztrájk negatív következményeit nem elsősorban a munkáltató, hanem a közösség, a társadalom szenvedi el. Ennek ellensúlyozása érdekében alkották meg az elégséges szolgáltatási kötelezettséget, ami a mai formájában néha már alkalmas a sztrájkjog kiüresítésére (van olyan szektor, ahol a normál kapacitás 90%-a jelenti a még elégséges szolgáltatást).
Az elégséges szolgáltatás azt jelenti, hogy azokban a szektorokban, ahol a lakosság számára alapvető fontosságú közszolgáltatásokat végeznek, meghatározott szintű munkavégzést fenn kell tartani, hogy ezek a közszolgáltatások ne álljanak le teljesen. Fontos, hogy ezeket a szolgáltatásokat nem csak állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek láthatják el, a lényeg a tevékenység és nem a tulajdonviszony. A közszolgálatásokat csak példálózóan sorolja fel a törvény, tehát több másik is elképzelhető, de ezek a legfontosabbak: közösségi közlekedés, távközlés, áram-, víz-, gáz- és egyéb energiaszolgáltatás.
Az elégséges szolgáltatás szintjét meghatározhatja törvény, ebben az esetben nincs mozgástér, a sztrájk alatt ezt a szintet be kell tartani. Ha törvény erről nem szól, akkor a sztrájkot megelőző egyeztetésen kell ebben megállapodni. Ha ez ügyben az egyeztetés eredménytelen, akkor a felek bármelyike a bíróságtól kérheti az elégséges szolgáltatás szintjének megállapítását: ehhez mindkét félnek elő kell állnia a saját elképzeléseivel, a kettő közül az egyik mellett dönt majd a bíróság.
Tehát attól függően, hogy milyen munkáltatónál dolgozol, elképzelhető, hogy az elégséges szolgáltatás biztosítása érdekében munkavégzésre leszel kötelezve, tehát a sztrájk lényegében (a munkabeszüntetésben) nem vehetsz majd részt, legalábbis időlegesen. Arra nézve nincs előírás, hogy a még elégséges szolgáltatást a munkáltatónak a sztrájkban részt nem vevő, vagy a sztrájkoló dolgozókkal kell-e megszerveznie - de helyes, ha igyekeznek erről megállapodni az előzetes egyeztetés során.
A sztrájkban való részvétel önkéntes, ami kétoldalú: a sztrájk szervezői senkit nem kényszeríthetnek arra, hogy sztrájkoljon, a munkáltató pedig senkit nem kényszeríthet arra, hogy dolgozzon (vagy hagyja abba a sztrájkot), ha részt akar venni a jogszerű sztrájkban. A munkáltató nem szankcionálhatja a dolgozót sem a sztrájk szervezéséért, sem a jogszerű sztrájkban való részvételért.
A munkavállaló számára különösen fontos, hogy a sztrájk időtartamára nem jár munkabér vagy más juttatás, ami egyébként a munkavégzésért járna (de akár ettől eltérően is megállapodhatnak a dolgozók a munkáltatóval), egyebekben minden, a munkaviszonyból eredő jogosultság változatlan. Így pl. a TB-jogviszony sem szünetel, a jogszerű sztrájkban való részvétel időtartama pedig szolgálati időként számítandó, mint a munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés egyik esete. A dolgozókat érintő másik kötelezettség, hogy a munkavégzési helyükön meg kell jelenniük a sztrájk ideje alatt is (csak munkát végezniük nem kell), tehát nem mehetnek ki pl. tüntetni egy közterületre.
A dolgozók és a munkáltató a sztrájk alatt is kötelesek együttműködni.
A feleknek kötelességük folyamatosan egyeztetniük, ahogy a személy- és vagyonvédelemről is gondoskodniuk kell.
A munkáltató jogosult veszteségeinek csökkentése érdekében a sztrájkban részt nem vevő munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasítani, amelyek egyébként a sztrájkolók munkakörébe tartoznak. Erre tekintettel a nem sztrájkoló munkavállalónak rendkívüli munkavégzés elrendelése sem tilos!
Mind a sztrájk jogszerűségét, mind a jogellenességét bíróság állapíthatja meg az erre irányuló kérelem benyújtása után. Kérelmet az nyújthat be, akinek a jogszerűség vagy jogellenesség megállapításához jogi érdeke fűződik. A bíróság gyorsan, öt munkanapon belül nemperes eljárásban dönt, de a feleket szükség esetén meghallgathatja. A döntés ellen öt napon belül fellebbezésnek van helye, a másodfokú bíróság szintén öt munkanapon belül dönt.
A munkáltató ebben az esetben akár azonnali hatályú felmondással is élhet a dolgozó felé, sőt a keletkezett károk megtérítése miatt pert is indíthat.
A törvény nem ír elő maximális határidőt, de mivel a munkáltató és a dolgozók folyamatosan kötelesek egyeztetni és együttműködni, így a konzultációknak erre is ki kell terjedniük: a feleknek folyamatosan tájékoztatni kell egymást az aktuális álláspontjukról, aminek tükrében a dolgozók meghosszabbíthatják vagy lerövidíthetik a sztrájk időtartamát.
Egyedül a figyelmeztető sztrájk van időkerethez kötve, ez legfeljebb két óráig tarthat.
Természetesen: sok lehetőség van erre, szinte csak a fantázia, a munkavédelmi előírások és az egyébként kötelező általános magatartási szabályok szabhatnak határt. Igaz, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállaló a véleménynyilvánításhoz való jogát nem gyakorolhatja a munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági és szervezeti érdekeit súlyosan sértő vagy veszélyeztető módon, de egy sztrájk környezetében ezeket a szabályokat megengedően kell értelmezni.