A polgári engedetlenség egy rendelkezés vagy szabályozás tudatos megszegése. Ahhoz, hogy polgári engedetlenségről beszéljünk, ennek erőszakmentes és erkölcsi indíttatású tettnek kell lennie, amit az elkövető a nyilvánosság előtt vállal. A polgári engedetlenség célja a tiltakozás az igazságtalan, méltánytalan, alapjogsértő szabályozás vagy hatósági gyakorlat ellen. Azért nevezzük polgárinak, mert az önállóan gondolkodó állampolgár eszköze, egy végiggondolt, előkészített cselekvés, aminek következményeit vállalja az abban résztvevő azért, hogy felhívja a figyelmet az adott problémára és igyekezzen elérni a változást.
A cikk naprakész: 2022.10.05.
Sokféle célra fel lehet használni a polgári engedetlenség eszköztárát: egyedi kormányzati, önkormányzati intézkedéssel szemben (vagy éppen intézkedést követelve), jogszabályok megváltoztatásáért, hatályon kívül helyezéséért, de akár jogalkotásért is fel lehet így lépni.
Egy bejelentett és a rendőrség által tudomásul vett tüntetésen való részvétel, vagy egy szabályosan megszervezett, jogszerű sztrájkhoz csatlakozás nem polgári engedetlenség, mivel itt nem történik jogsértés.
A polgári engedetlenség tudatos, erkölcsi alapú jogsértés elkövetése (tehát formálisan jogellenes). A polgári engedetlenség sem sértheti mások jogait és nem lehet erőszakos. A jogsértésnek a figyelemfelhívás céljával összhangban, a nyilvánosság előtt kell megtörténnie, az engedetlenségben résztvevőknek pedig vállalniuk kell a felelősségrevonást is, tehát a hatóságok, bíróságok előtt nem tagadhatják, hogy az adott cselekményt ők követték el.
A polgári engedetlenséget meg kell különböztetni a rebelliótól is, ami a jogrend semmibevétele, erőszakos megmozdulás, vandalizmus. Erre demokráciában nincs elfogadható indok.
Amíg van lehetőség a jogszerű és békés véleménynyilvánításra és politikai cselekvésre, addig kerülni kell a lázadást. Akik mégis a békétlen, törvénytelen megoldásokat preferálják, és nem fogadják el a hatósági fellépést és a szankciókat, azoknak számolniuk kell szabadságjogaik jelentős korlátozásával.
Ahhoz, hogy polgári engedetlenségre kerüljön sor, több feltételnek kell teljesülnie. Mindenekelőtt a polgári engedetlenség csak utolsó eszköz lehet, miután már minden egyéb, formálisan jogszerű tiltakozó eszközzel és jogorvoslattal próbálkozott a polgár - ez természetesen esetről esetre különbözik, nem minden esetben ugyanazok a lehetőségek.
Ha az intézkedés vagy döntés ellen van jogorvoslat, akkor azt ki kell meríteni. Ha nincs jogorvoslat, mert pl. egy egyedi kormányzati döntésről van szó, akkor először a tiltakozás hagyományos formáival kell megpróbálkozni (petíció indítása, gyűlés szervezése, nyomásgyakorlás a képviselőkre). Ha ezek ésszerű időn belül nem vezettek eredményre, akkor már helye van a polgári engedetlenségnek.
Olyan intézkedés, gyakorlat vagy szabályozás ellen lehet tiltakozni, ami igazságtalan, méltánytalan, alapjogsértő. Ezt is mindig egyedileg kell megítélni, de érdemes szem előtt tartani, hogy bármilyen apró igazságtalanság nem ad lehetőséget a polgári engedetlenség gyakorlására. Erkölcsi alapú felháborodásról beszélünk, aminél a mérce mindenki esetében máshol van, így erre vonatkozóan nehéz általános tanácsokat adni.
Az engedetlenség gyakorlása során törekedj arra, hogy a cselekményed arányos és fokozatos legyen, tehát ha kisebb súlyú igazságtalanság ellen tiltakozol, válaszd az engedetlenség visszafogottabb módját. Először mindig az enyhébb eszközt használd: a szükségesnél nagyobb jogsértést ne kövess el. Ennek során mások jogait ne sértsd, vagy ha ez elkerülhetetlen (pl. tiltakozás közben elállod egy épület bejáratát) akkor a jogsértés csak az elkerülhetetlenül szükséges ideig tartson.
Fontos, hogy a nyilvánosság számára az engedetlenség során látványosan, jól érthetően fogalmazd meg, mi a célod az akcióval. A polgári engedetlenség ereje nem elsősorban a váratlanságban rejlik, így ha az akciót alaposan előkészítetted, akkor a sajtót is értesítheted róla, hiszen így több emberhez juthat el a tiltakozás híre.
A legegyértelműbb üzenetet akkor hordozza az engedetlenségi akció, ha magát a kifogásolt szabályt, rendelkezést szeged meg. Erre nincs mindig lehetőség, ilyenkor egyértelműbben és látványosabban kell jelezni a cselekvés célját, a kapcsolatot az akció és a cél között.
Itt látható egy példa a jól kivitelezett engedetlenségi akcióra, mely arányos, egyértelmű, az igazságtalannak és irracionálisnak tartott rendelkezés ellen irányul, és az abban résztvevő teljesen vállalja a cselekmény következményeit.
Polgári engedetlenséget nem csak személyek, hanem szervezetek is tanúsíthatnak, ahogy azt a TASZ is tette a jogsértő civil törvény kapcsán.
Ez mindig attól függ, hogy milyen szabályozást szeg meg az engedetlenségben résztvevő: így lehet polgári jogi, közigazgatási jogi, szabálysértési jogi, büntetőjogi következmény is. A “jogági jogellenesség” fogalmát is érdemes szem előtt tartani: elképzelhető olyan magatartás, ami az egyik jogág szerint nem, más szerint viszont jogsértő, tehát attól még hogy hogy valaminek nem lehet büntetőjogi következménye, attól még lehet polgári jogi vagy közigazgatási jogi (pl. nem indul büntetőeljárás, de a polgári jog szabályai szerint meg kell téríteni az okozott kárt). Az engedetlenségben résztvevőnek alapvetően számolnia kell azzal, hogy a cselekményéért valamilyen szankció fogja érni, és a lehetséges joghátrányokról érdemes előre tájékozódni.
Ez ismét egy olyan kérdés, ahol csak általános választ lehet adni, mivel minden eset egyedi. Mindig törekedj a fent már említett fokozotatosságra, arányosságra, tehát előbb a visszafogottabb eszközhöz nyúlj, és a cselekmény legyen arányban a jogsértéssel. Mindenkit óvnánk attól, hogy szabálysértést vagy bűncselekményt kövessen el, de ha mégis erre kerülne sor, akkor az előbbi elveket itt különösen figyelembe kell venni.
Ha eljárás indult ellened, mert polgári engedetlenséget követtél el, fordulj a TASZ jogsegély-szolgálatához a jogsegely@tasz.hu címen.